Ugrás a tartalomhoz
Magamról, munkámról

Nagybányán születtem, 1943-ban. Folytathatnám mikor, hol, miként éltem? Helyette: Legkedvesebb íróim: József Attila, Dosztojevszkij, Faulkner. Zenében: Bach, Sztravinszkij és Bartók műveit, Beatles és Elton John lemezeit kedvelem Számon tartom Béjárt-t és Brook-ot. A film király: Fellini, a szobrászaté: Michelangelo, a festészeté: Csontváry. Mesterem Bernáth Aurél volt.

A festészetet az önismeret és a világ megismerése eszközének tekintem. A világ csúf épület. Kusza eszmék csapnak össze, félelmetes perspektívák nyílnak. A közöny, a törtetés – hasznos tulajdonságok, a szenvtelenség – objektívitás, a handabanda – egészséges indulat, a kiagyaltság – szerkezet, a szirup – mély érzelem. Pusztul a természet, redukálódnak a kapcsolatok, odvakban, pótszereken élünk, nem ismerjük meg egymást. Gyerekek nőnek fel szülők nélkül, szülők öregszenek öröm nélkül, öregek halnak meg részvét nélkül.

Ebből a világból veszem a követ, hogy újra-építve jobb legyen. Köveim: arcok, virágok, mozdulatok, tárgyak, utcák, hangulatok, csak a kötőanyaga más, a szeretet.

Barátkozván a korszerűtlenség vádjával, ajánlom figyelmükbe munkáimat.

Budapest, 1979. december 10-én.